“Zágon felé mutat egy halovány csillag”

Projektazonosító: HAT-19-01-0737

Iskolánk 36 hetedik osztályos tanulója a „HATÁRTALANUL” program keretében 2022. május 17 – 21 között ötnapos tanulmányi kiránduláson vehetett részt Dél-Erdélyben és Székelyföldön. A tanulmányi kirándulás központi témaköre a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, és annak erdélyi vonatkozású helyszíneinek felkeresése. A pályázat címét Lévay József: Mikes című költeményéből kölcsönöztük utalva az erdélyi környezetre és a Rákóczi-szabadságharc témakörére.

Erdélyben járva ismeretszerzésünket nem korlátozhattuk csak a Rákóczi-szabadságharc helyi vonatkozásaira, megismerkedtünk a csodás természeti, földrajzi környezettel, a népi hagyományokkal, tájjellegű ételekkel, szokásokkal, impozáns történelmi műemlékekkel és találkoztunk helyi általános iskolás gyerekekkel is.

Kirándulásunk első napját a „magyar Golgotának” nevezett városban kezdtük, ahol Zala György Szabadságszobránál elhelyezett koszorúval tisztelegtünk a 13 aradi vértanú tábornok bátor kiállása, hazaszeretete előtt.

A dévai vár meredélyeit egy fárasztó gyalogtúra keretében hódítottuk meg, és még a szemerkélő eső sem szegte kedvünket a vár „bevételétől”. A Kőmíves Kelemen ballada tanulói tolmácsolását követően a várból csodálhattuk meg az elénk táruló panorámát.

Vajdahunyadon, Mikszáth szavaival a „várak királya” következett. A középkor lovagi kultúrájának hangulatát tárta elénk a Zalasd-patak fölé magasodó Hunyadi várkastély, ahol a Hunyadi család eredet-története mellett a várkút keletkezésének mondáját is megismerhették a gyerekek.

A napot a dél-erdélyi szórványmagyar településen, Csernakeresztúron zártuk, ahol meghitt családias vendéglátásban volt részünk.

Másnap utunkat Gyulafehérvár felé vettük. Az egykori fejedelmi székhely Árpád-kori székesegyházának méltóságot árasztó falai között olyan, a magyar történelmet meghatározó személyiségekre emlékeztünk, mint Hunyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, János Zsigmond, Bocskai István. De felelevenítettük az 1704. évi erdélyi országgyűlést is, amikor a rendek egyhangúlag Rákóczi Ferencet távollétében Erdély fejedelmévé választották. Gyulafehérvárról a Szászföldön keresztül folytattuk utunkat. Az Erdélyből kitelepített szászok százezreinek kéznyomai az erődtemplomok, falakkal megerősített városok, mint történelmi mementók figyelmeztetnek az egykori kulturális sokszínűségre. A középkori szász építészeti remekben, a berethalmi erődtemplomban tettünk látogatást, majd Segesvár történelmi belvárosát jártuk be. Szászföld határán, a fehéregyházi emlékműnél megemlékeztünk az 1849. július 31-i vesztes ütközetről, amelyben Petőfi, a szabadságharc költője is elesett.

Székelyföldre érkezve Székelykeresztúron annak a körtefának a maradványainál időztünk, amely alatt egykor az „Egy gondolat bánt engemet” című költemény született, Petőfi Sándor utolsó alkotása.

Következő szállásunkat Székelyudvarhelyen foglaltuk el, innen csillagtúra szerűen jártuk be az idegenbe szakadt magyar végeket. Másnap délelőtt a csíksomlyói kegytemplom csendességében idéztük fel a kegyhely magyarságot egyesítő jelentőségét felekezetekre és határokra való tekintet nélkül, majd felkapaszkodtunk a somlyói hegynyeregbe, a pünkösdi búcsúk helyszínére. A délutáni időszakban a Kárpátok belső ívében tett kirándulás keretében a kibontakozó vulkáni tevékenységre utaló természeti képződményeket ismerhettük meg, mint a kénkigőzölgéséről nevezetes Büdös-barlangot, vagy a folyamatosan fortyogó, bugyborékoló Apor lányok feredőjét.

A legnagyobb élményt viszont a helyi iskolával és gyerekekkel való találkozás jelentette. Mi szervezők immár harmadik alkalommal tértünk vissza a homoródszentpáli László Gyula Általános Iskolába, ahol szeretetteljes fogadtatásban volt ismételten részünk. Iskolánk tanulói egy rövid verses előadás keretében mutatkoztak be, majd énekléssel, beszélgetéssel, játékkal töltöttük a délelőttöt. A lányok kézilabdáztak, a fiúk pedig fociztak az iskola helyi csapataival. Többen is a kirándulás utáni élménybeszámolóikban kiemelték, hogy mennyire jól érezték magukat a helyi gyerekek társaságában, illetve hogy több száz kilóméterre is magyar gyerekekkel találkozhattak, beszélhettek.

A hazafelé vezető utunk első állomása Farkaslaka volt, ahol Tamási Áron síremlékénél elültettük az emlékezés virágait, majd Korondon Józsa János fazekasmester műhelyében tettünk látogatást. Utolsó tematikus megállónk Marosvásárhely volt, ahol a várat és a vártemplomot látogattuk meg, II. Rákóczi Ferenc fejedelmi beiktatásának (1707.) helyszínét.

A kirándulásról visszatérve, iskolánkban megszerveztük a fakultatívan vállalt értékelő foglalkozást. A gyerekek élménybeszámolói, fogalmazásai, rajzai és fényképek felhasználásával közösen készítettük el a programot felölelő projektnaplót. Külön foglalkozás keretében tájékoztattuk iskolánk hatodik osztályos tanulóit és osztályfőnökeit a kirándulás élményeiről, a szerzett tapasztalatokról, illetve a Határtalanul program nyújtotta lehetőségekről, annak az oktató-nevelő folyamatban betöltött szerepéről, hasznosulásáról.

A Nemzeti Összetartozás témanap képezte a programsorozat záróelemét, amit szintén a kirándulásról hazatérve szerveztünk meg. Különlegessége az eseménynek, hogy ekkor került felavatásra iskolánk udvarán a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye, amely egy székelykapu töredéket ábrázol, és amely partiumi tölgyfából készült, partiumi (Hegyközkovácsi) fafaragó mester keze nyomán.

A Határtalanul pályázati program szervezői, megvalósítói: Nagy Dezsőné, Oláhné Kiss Emma, Kissné Medve Anita, Mészárosné Imre Melinda, Máté József, Milotai József