Pályázati azonosító: HAT-18-01-0150

Iskolánkban már több éve hagyomány, hogy a Határtalanul program felhívására hetedikes tanulóinknak összeállítunk egy olyan programot, amelyben a mai országhatáron kívül rekedt területek történelmével, földrajzával, irodalmával ismerkedhetnek meg. Tesszük ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy „az elméleti tudás lelkesedése eltörpül azon érzések mellett, amelyek bennünk ébrednek, ha egy-egy történelmi emlék, egy düledező várrom a maga valóságában bontakozik ki szemünk előtt, vagy egy csata helyét, a régi dicső emlékek színterét természetben keressük fel; ha elmerengünk egyik-másik magasabb bércről nyíló körképen, amelyben szemünket, lelkünket gyönyörködtetve bontakozik elénk hazánk erdős-hegyes, folyóvizek ezüstszalagjaival végigszántott, termékeny rónaságokkal váltakozó és falvakkal tarkított szép földje; vagy ha vándorútunkon megpihenve, elmélázva hallgatjuk a hegyi patak csörgedezését, amely arról regél, hogy ő is a magyar föld szülöttje, a mi magyar anyaföldünket öntözi és átérezzük, hogy mindaz, amit így megismertünk, megszerettünk, a mi sajátunk, a mi édes szülőföldünk!” Reichart Géza

Azzal a céllal állítottuk össze a pályázati programunkat, hogy tanulóink az országhatárt átlépve megértsék azt, hogy a határ két oldalán élőket összeköti a közös történelmi múlt, a közös földrajzi egység és az összetartozás.

Torockó a Székelykő lábánál

A kirándulás előtt a sor került az előkészítő foglalkozásra, ahol az utazáson résztvevő tanulók megismerték a „Határtalanul!” programot és az utazás napjainak programját. A szaktanárok színes ppt. bemutatót tartottak a felkeresendő helyszínekről. Az előkészítő foglalkozás után a tanulók vidám vetélkedőn vettek részt, ahol a hallottak és látottak alapján mérték össze tudásukat. Az indulás előtt az utazó tanárok segítségével megvettük az emlékkoszorúkat, nemzeti színű szalagokat és az útra való gyümölcsöt, édességet, gyümölcslevet.

Elérkezett az indulás napja. A határ átlépése után a tanulókkal megbeszéltük az óra átállítást, Románia földrajzát, a pénzváltást és a pénz használatát. Utunk első megállója Szilágysomlyó a Kraszna folyó partján. A Báthori család egykori várában hallgattuk meg a tanulói beszámolót, amit Milotai tanár úr érdekes ismeretekkel egészített ki. Következő megállónk Zsibó volt. A Wesselényi családról és a fénykorában csodálatos kastélyról Máté tanár úr tartott bemutató előadást. Az egykori kastélykertben egy színvonalas botanikus kertet alakítottak ki, amit a gyerekekkel közösen fedeztünk fel.

Rövid kitérőt tettünk Almásgalgóra, ahol a „sárkányok kertjének” érdekes alakzatait jártuk körbe. Itt lehetőség volt közvetlenül szemléltetni, a külső erők felszínalakító munkáját.

Délután megérkeztünk Kolozsvárra. A város felfedezését a Farkas utcán kezdtük, majd a várfal érintésével a főtérre érkeztünk. Sajnos a Szent Mihály templomot csak kívülről tudtuk megcsodálni, mert restaurálás folyik az épületben. Mátyás király szülőházánál felelevenítettük a tanulókkal az „igazságos” királyról szóló mondákat. A sétánk során igyekeztünk a tanulóknak szakszerű történelmi, művészettörténeti tájékoztatást adni. A nap végén a tanulók már izgatottan várták, hogy mikor érkezünk a szállásra, de még jobban izgultak, hogy ki-kivel fog egy szobába kerülni. A szállásunk nagyon rendezett és kényelmes volt és nagyon finom ételekkel vártak bennünket.

Második napunk a tartalmas reggeli után Nagyenyeden kezdődött. megismerkedtünk a városkával, majd a Bethlen Kollégiumba mentünk, ahol a hetedikes tanulókkal közös programon vettünk részt. Az iskolánk tanulói néhány verssel készültek, majd a versek után közös éneklésre került sor. Megható volt hallgatni a két iskola tanulóinak közös énekét, „ Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk! „

Az ebéd előtt a kollégium alatt található boros pincével és a helyi szőlőművelés hagyományaival ismerkedtünk meg, majd elfogyasztottuk a finom ebédet.

Nagyenyedi Református Kollégium – Bethlen Gábor szobránál

Délután a lélegzetelállító Kőközi szoroson utaztunk keresztül és érkeztünk meg Torockószentgyörgyre. A gyerekek már nagyon várták a túrát, amely során a szikla csúcson álló Ilona várat „hódítottuk” meg. A várban megtartott földrajz óra mindenki számára emlékezetes marad. A nap vége felé Torockóra érkeztünk, ahol a falu főterén található játszótér takarításával segítettünk a helyi közösségnek. Estére visszaérkeztünk Kolozsvárra, a szállásunkra, ahol a napi események felelevenítése és dokumentálása után jólesett a pihenés.

A harmadik napot Tordán töltöttük. Délelőtt felkerestük a sóbányát, ahol idegenvezető kíséretében ismerkedtünk a földalatti csodával. Ebéd után ismét túracipőt húztunk és végig sétáltunka tordai hasadékon. A gyerekek felidézték a hasadék kialakulását „magyarázó” mondát, majd a sziklafalak között megbeszéltük egy rendkívüli földrajz órán a hasadékot létrehozó folyamatokat.

A túra után fáradtan, de sok-sok ismerettel gazdagodva indultunk hazafelé. Hazaérve a szülők és a gyerekek hálásan köszönték meg a csodálatos három napot!

Projektazonosító: HAT-18-01-0019

Iskolánk hetedik osztályos tanulói a „HATÁRTALANUL” program keretében ötnapos tanulmányi kiránduláson vehettek részt Dél-Erdélyben és Székelyföldön. A tanulmányi kirándulás központi témaköre az 1848/49-es forradalom és szabadságharc erdélyi vonatkozású helyszíneinek bejárása, a forradalmi események felelevenítése. Magát a pályázat címét is az erdélyi Désen íródott huszárinduló egyik sora ihlette.

Erdélyben járva ismeretszerzésünket nem korlátozhattuk csak a ’48-as események tanulmányozására, megismerkedtünk a csodás természeti, földrajzi környezettel, a népi hagyományokkal, tájjellegű ételekkel, szokásokkal, impozáns történelmi műemlékekkel és találkoztunk helyi általános iskolás gyerekekkel is.

Kirándulásunk első napját a „magyar Golgotának” nevezett városban kezdtük, ahol Zala György Szabadságszobránál elhelyezett koszorúval tisztelegtünk a 13 aradi vértanú tábornok bátor kiállása, hazaszeretete előtt.

Aradról egy rövidlelki töltekezésre a barokk stílusú, szépen felújított máriaradnai kegytemplomot látogattuk meg, majd Vajdahunyadon, Mikszáth szavaival a „várak királya” következett. A középkor lovagi kultúrájának hangulatát tárta elénk a Zalasd-patak fölé magasodó Hunyadi várkastély.

A dévai vár meredélyeit a technika vívmányának köszönhetően, a siklóval, könnyedén meg hódíthattuk, majd a Kőmíves Kelemen ballada tanulói tolmácsolását követően a várból csodálhattuk meg az elénk táruló panorámát. A napot Algyógyon szállásunk elfoglalásával zártuk a helyi Református Ifjúsági Központban. Az Ifjúsági Központ területén találkozhattak a gyerekek Erdély egyik legrégibb, még a kereszténység felvételekor épült Árpád-kori kerektemplommal, illetve egy XVI. századi későgótikus református templom érdekességére hívtuk fel a figyelmet: falaiba az egykori Dácia római provincia környéken talált sírköveit építették be. A gyerekekkel segítettünk még az Ifjúsági Központ környezetének rendbetételében is.

Másnap utunkat Gyulafehérvár felé vettük. Az egykori fejedelmi székhely Árpád-kori székesegyházának méltóságot árasztó falai között olyan, a magyar történelmet meghatározó személyiségekre emlékeztünk, mint Hunyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, János Zsigmond, Bocskai István. Gyulafehérvárról a Szászföldön keresztül folytattuk utunkat. Az Erdélyből kitelepített szászok százezreinek kéznyomai az erődtemplomok, falakkal megerősített városok, mint történelmi mementók figyelmeztetnek az egykori kulturális sokszínűségre. A középkori szász építészeti remekben, a berethalmi erődtemplomban tettünk látogatást, majd Medgyes és Segesvár történelmi belvárosait jártuk be. Szászföld határán, a fehéregyházi emlékműnél megemlékeztünk az 1849. július 31-i vesztes ütközetről, amelyben Petőfi is, a szabadság költője is elesett.

Székelyföldre érkezve Székelykeresztúron annak a körtefának a maradványainál időztünk el, amely alatt Petőfi utolsó napját töltötte, hogy másnap a fehéregyházi csatában életét adja a magyar szabadságért.

A fehéregyházi csata emlékművénél

Következő szállásunkat Székelyudvarhelyen foglaltuk el, innen csillagtúra szerűen jártuk be az idegenbe szakadt magyar végeket. A Kárpátok belső ívében kibontakozó vulkáni tevékenységre utaló természeti képződményeket ismerhettünk meg, mint a kénkigőzölgéséről nevezetes Büdös-barlang, vagy a folyamatosan fortyogó, bugyborékoló Apor lányok feredője. A Csomád egykori krátereiben létrejött Mohos-láp tanösvényein végig sétálva jégkorszaki maradványnövényeket ismerhettek meg a gyerekek, majd a Szent Anna-tó lenyűgöző látványával zártuk túránkat. A nap végén a Kányádi Sándor által magyar thermopülainek nevezett Nyergestetőn emlékeztünk meg Gál Sándor és Tuzson János 200 honvédjének az 1849. augusztus 1-én lezajlott önfeláldozó küzdelméről.

Virágültetés Tamási sírjánál

A legnagyobb élményt viszont a helyi iskolával és gyerekekkel való találkozás jelentette. Mi szervezők immár második alkalommal tértünk vissza a homoródszentpáli László Gyula Általános Iskolába, ahol szeretetteljes fogadtatás mellett közös néptánccal, énekléssel, beszélgetéssel, játékkal töltöttük a délelőttöt. Többen is a kirándulás utáni élménybeszámolóikban kiemelték, hogy mennyire jól érezték magukat a helyi gyerekek társaságában, illetve hogy több száz kilóméterre is magyar gyerekekkel találkozhattak, beszélhettek. A délután során a csíksomlyói kegytemplom csendességében idéztük fel a kegyhely magyarságot egyesítő jelentőségét felekezetekre és határokra való tekintet nélkül, majd felkapaszkodtunk a somlyói hegynyeregbe, a pünkösdi búcsúk helyszínére.

A Homoródszentpáli Általános Iskolában

A Homoródszentpáli Általános Iskolában

Az utolsó nap a kikapcsolódás jegyében indult. A napos délelőttöt strandolással töltöttük Székelyudvarhelyen. A hazafelé vezető utunk első állomása Farkaslaka volt, ahol Tamási Áron síremlékénél elültettük virágainkat, majd Parajdon egy trópusi lepkekülönlegességeket bemutató lepkeházba tértünk be. Az ebéd elköltése után már csak a közel 400 km-es út várt ránk hazaérkezésünkig.

Strandolás Székelyudvarhelyen

A kirándulásról visszatérve, iskolánkban megszerveztük a fakultatívan vállalt értékelő foglalkozást. A gyerekek élménybeszámolói, fogalmazásai, rajzai és fényképek felhasználásával közösen készítettük el a programot felölelő projektnaplót. Külön foglalkozás keretében tájékoztattuk iskolánk hatodik osztályos tanulóit és osztályfőnökeit a kirándulás élményeiről, a szerzett tapasztalatokról, illetve a Határtalanul program nyújtotta lehetőségekről, annak az oktató-nevelő folyamatban betöltött szerepéről, hasznosulásáról.

A Nemzeti Összetartozás témanap képezte a programsorozat záróelemét, amit szintén a kirándulásról hazatérve szerveztünk meg. Településünk Trianon emlékművénél egy rövid emlékműsor és koszorúzás keretében idéztük fel a nemzetünket és a történelmi Magyarországot ért tragikus nagyhatalmi békedöntést, a sorsfordító nemzeti széttagoltságot előidéző eseményt.

A Határtalanul pályázati program szervezői, megvalósítói: Nagy Dezsőné, Zsírosné Czeglédi Erzsébet, Milotai József

A projektazonosító száma: TTP-KP-1-2018/1-000063
A projekt címe: „Érik a szőlő, hajlik a vessző”

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

“E vidék oly szép, oly kellemes, levegője oly egészséges, hogy szinte vágyik az ember idevaló lakos lenni; hátha még lelkes magyar, nyíltszívű s vendégszerető, értelmes és mívelt birtokosaival közelebb megismerkedhetik, már akkor megválni is nehéz innen.”
Gyürky Antal borász

Ebben az esztendőben, már harmadik alkalommal pályáztunk a testvértelepülési programok megvalósítására. Az elmúlt két esztendőben az elnyert pályázati pénzekből nagyon tartalmas, a gyerekek és a felnőttek számára is érdekes, tanulságos programokat sikerült megvalósítanunk. Az első évben 500.000.-Ft-t, a tavalyi évben 700.000.-Ft-t nyertünk a programjainkra, ebben az esztendőben 1.550.000.-Ft-al támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a munkánkat. Ebben az évben a pályázatunkban a ” hídverés” és a kapcsolat megerősítés után a településeink élő hagyományait igyekeztünk megmutatni az iskolák tanulóinak. A programjaink a szőlészethez és borászathoz kapcsolódó mesterségeket, szokásokat mutatja be.

Előzmények

A kapcsolatfelvétel alapvető célja közelebb hozni egymáshoz a határmenti térségben élő embereket, közösségeket, különös figyelmet szentelve a fiatalokra, gyerekekre. Célunk, az hogy a trianoni határ által mesterségesen elválasztott egységes érmelléki táj közös gyökerekből táplálkozó történelmi múltjának, egységes népi hagyományainak a bemutatása és feltárása révén egy erős összetartozástudattal bíró közösség formálódjon, amely kész újra megteremteni a gazdasági-kulturális együttműködés lehetőségeit, építve a két település sajátosságaira, erősségeire. Mint minden építkezést, így a közösségépítést is a legeredményesebb alulról kezdeni. Egy majdani, erős közösség kialakítása elképzelhetetlen a gyerekek, fiatalok bevonása nélkül, hiszen ők sokkal befogadóbbak, toleránsabbak, mint a már sztereotípiáktól befolyásolt felnőtt társadalom. Éppen ezért a projekt célcsoportja a két település általános iskolás korosztálya. A tervezett programokat úgy igyekeztünk összeállítani és változatossá tenni, hogy az megfeleljen a felső tagozatos diákok korosztályi sajátosságainak, egyensúlyt teremtve a játékos és didaktikus programelemek között. Lehetőséget teremteni a tizenéves gyerekeknek a találkozásra, a beszélgetésre, közös játékra, közös tanulásra, egymás megismerésére, barátságok kialakítására. Igaz a projekt nem teszi lehetővé valamennyi gyerek bevonását a programokba, de a családi, baráti kapcsolatokon keresztül maguk a gyerekek, a programok lebonyolításában segédkező felnőttek saját élménybeszámolóikon keresztül tovább szélesíthetik azoknak a körét akikhez eljut a projekt üzenete: mi itt az Érmelléken éljünk akár Székelyhídon, akár Létavértesen egy mikroközösség tagjai vagyunk. Összefogva, a magunk, és a másik fél értékeit kölcsönösen megbecsülve építhetjük csak a térség jövőjét, virágoztathatjuk azt újra fel.

A terveink és a projekt megvalósításához szükséges 1.999.380.-Ft-ból 1.550.000.-Ft kaptunk. A pályázati eredmény megismerését követve átgondoltuk és átalakítottuk a most már tudott összeghez mérten a projektünket. Eredeti gondolatainkat, céljainkat nem adtuk fel, csak úgy módosítottuk, hogy az elnyert összeg elég legyen a programok megvalósításához.

Megvalósult programjaink időrendben:

PROJEKTNYITÓ LÉTAVÉRTESEN 2018.06.19.:

Ezen a napon került sor a két iskola tanulóinak és tanárainak találkozójára a létavértesi Arany János Általános Iskolában. Itt a vendégeket iskolánk igazgatónője és városunk polgármestere fogadta. A pályázat ismertetését követően közösen meghallgattuk az igazgatónő és polgármester úr ppt-vel színesített előadását. A találkozó tízórai elfogyasztásával és kötetlen beszélgetéssel folytatódott. Az iskolánk tanulói izgatottan várták a székelyhídi gyerekeket, hiszen volt olyan diák, aki már a tavalyi programban is részt vett, így alig várta a találkozást a tavalyi ismerősökkel.

“JURTA TÁBOROZÁS” 2018.06.19.-20.:

A két napos program a helyi Rozsnyai múzeum JURTA TÁBORÁBAN:

Első nap: a projektnyitó találkozó után várt minket a lovasszekér. A vendégeinkkel felmásztunk ki a kocsi padjaira, ki a bakra és irány Létavértes határa. A pályázati programunknak megfelelően felkerestük a szőlős kertet. A tájházban megismertük a szőlő termesztés hagyományait és a műveléshez szükséges eszközöket. Közösen énekeltük a projekt címét adó népdalt, az „érik a szőlő, hajlik a vessző”-t. Meglátogattuk a nagyhírű levendulást, hiszen ma már a fiatalabb nemzedék közül nem mindenki próbálkozik a szőlő termesztéssel, hanem új lehetőségeket keres a homok területek felhasználására. Így van olyan gazda, aki az egykori szőlő helyét levendulával ültette be. A kirándulás után érkeztünk meg a Jurta táborba. Itt eredeti jurtában alattunk és a jurták közötti téren tartottuk a foglalkozásokat. A gyerekek csodálkozása határtalan örömbe csapott át, miután beköltözhettek a jurtákba. Már a közös ebédet itt a táborban költöttük el. Ebéd után a múzeum kerámia gyűjteményét tekintettük meg egy interaktív múzeumpedagógiai foglakozás keretében. Délután a papírmerítéssel és a bútorfestés alapjaival ismerkedtek a gyerekek. Jó volt látni, ahogy az ügyesebbek buzdítással vagy „gyere nézd, így próbáld meg!” felkiáltással bíztatták társaikat. Gyönyörű alkotások születtek, köztük az a festett kép is, melyen a határ két oldalán élő gyerekek az összetartozást, és az együtt munkálkodásukat festették meg. A művészkedés után vidám nevetéstől és kiáltozástól visszhangzottak a jurták „falai”: kezdetét vette a népi játékok kipróbálása. A nap végeztével jól esett a meleg vacsora. De még a gyereke számára tartogattunk egy meglepetést: tábortűzhöz vártuk őket, ahol még szalonnasütésre is lehetőség volt. Lassan elcsendesült a jurta tábor.

Második nap: az ébresztő és a reggeli után autóbuszra szálltunk és elindultunk a „szőlő-hegyek” között Vámospércsre. Itt a Koppány kalandparkban próbálhatták ki a gyerekek az ügyességüket. Mindenki végig ment az akadály pályán, a kihívás teljesítése minden diáknak óriási élményt jelentett. Fáradtan érkeztünk meg a Panoráma étterembe, ahol már vártak bennünket a finom ebéddel. Délután Debrecenbe az Agora Szabadidő Központot kerestük fel. Itt a gyerekek látványosan, ügyeskedve ismerkedtek meg a fizikai jelenségekkel. Nagyon hamar eltelt ez a két nap, sajnos elérkezett a búcsúzás ideje. A gyerekek barátként váltak el egymástól és már az augusztusi és a jövő évi találkozót szervezték!

„ÉRIKA SZŐLŐ, HAJLIK A VESSZŐ” ERDÉLYBEN: 2018.08.28.-30.:

A három napos kirándulást azért szerveztük, hogy megismertessük a testvértelepülések fiatalságát az egyik hagyományos erdélyi szőlő és borvidék, az Erdély hegyaljai szőlőtermő területtel. Az alföldi szőlőtermesztésbe és borászkodásba már bepillanthattunk a Létavértes környéki kirándulásunk alkalmával. Szerettük volna megmutatni, azt, hogy itt Erdély hegyalján az évszázados szőlészetnek ma kik az élő követői és ma mi jellemző erre a szőlőtermő területre. De, ha már átutazunk a Partium és Erdély gyönyörű tájain, akkor feltétlenül meg kell állnunk és kutakodnunk a régmúlt történelmében, olyan városokban mint pl. Bánffyhunyad, Kolzsvár, Nagyenyed. A kis csoportunk ismereteit Milotai József és Máté József tanárurak bővítették történelemből, magyar irodalomból és művészettörténetből.

Első nap:
A találkozó után elindultunk a határ felé. Az utazás jó hangulatban telt el. Utazásunk első megállója Bánnfyhunyad, ahol a csodálatos fakazettás református templomot néztük meg. Kolozsvárra érkezve először a várossal ismerkedtünk, Fő tér, Mátyás király lovasszobra, szülő háza, sajnos a Szent Mihály templomot felújítás miatt csak kívülről csodálhattuk meg. A délután felsétáltunk a fellegvárba, ahonnan lélegzetelállító volt a látvány. Estére érkeztünk meg a szállásunkra, a város magasabb részén található kollégiumba. A szobák ablakaiból a várost és a környező dombokat láttuk. A finom vacsora után a gyerekek fáradtan aludtak el.

Második nap:
Reggeli után Nagyenyedre utaztunk. Megismerkedtünk a kerített város történetével, felelevenítettük a nagyenyedi két fűzfa történetét. A Bethlen Kollégium egykori pincéje előtt találkoztunk az enyedi borásszal: András Emil úrral. A nagy melegben jó volt lesétálni a hűvös pincében, ahol meghallgattuk a személyes történetekkel átszőtt ismertetőt. Megnéztük a borászkodás helyi eszközeit, és bepillantottunk a féltve őrzött vinotékába is, ahol a polcokon penésszel és pókhálóval beszőtt üvegekben évtizedes borok várják azt a nagy pillanatot, amikor asztalra kerülhetnek. A finom ebéd elfogyasztása után visszautaztunk Kolozsvárra, de útközben még várt ránk néhány csoda. Először a Kőközi szoros hatalmas sziklafalai alatt sétáltunk, majd a torockószentgyörgyi Ilona várat „hódítottuk meg”. A napunk végeztével Torockó házai között sétáltunk. Este visszaérkeztünk a kollégiumba, ahol már várt bennünket a finom vacsora.

Harmadik nap:
Elérkezett a harmadik nap, sajnos indulni kell hazafelé. A kiadós reggeli után egy csodálatos túrában volt részünk. Végig sétáltunk a Tordai hasadékon. A kis csapatunk tagjai alföldiek lévén szájtátva, de nagyon kapaszkodva araszoltak végig a hidakon és keskeny ösvényeken. A hazafelé út beszélgetéstől, nevetéstől volt hangos.Barátokkal gazdagodva tértünk haza.

 Szüret és projektzáró Székelyhídon:
A projektzáró előtt Székelyhídra és Diószegre, a település határában lévő szőlőskertbe látogattunk ki. Itt felkerestük a Heit-pincészetet, ahol Heit Lóri bácsi bemutatta a családi kézben működő és egyre terjeszkedő szőlészetet, majd lesétáltunk a pincébe, ahol nemcsak a borászkodáshoz kapcsolódó történeket hallottunk. Lóri bácsi nagyon szépen beszélt a gyerekeknek az összetartozásról, magyarságról.

A közös programok végén felidéztük a projekt legszebb, legmeghatóbb pillanatait. A székelyhídi pedagógusok és gyerekek együtt kérték, hogy ha lehetőség lesz rá a következő évben, mindenképpen pályázzunk, mert felejthetetlen emlékeket ad mindenkinek ez a program. Mi szervező pedagógusok ígértük, hogy pályázunk, és az új pályázatunkban a fiatalság mellett a felnőtteket is szeretnénk bevonni a programunkba.

Viszontlátásra, találkozzunk jövőre, veletek Létavértesen és Székelyhídon!

Összegzés:
A mi településeinket a közös történelem mellett, az itt élő emberek hasonló tevékenységei, a szőlészet és borászat is összeköti. A pályázati program megvalósításában ezt a közös témát jártuk körbe, mutattuk meg a felnövekvő nemzedéknek. De, mint minden pályázat, ez a program is a kötelező megvalósítás mellet sokkal többet ad: rengeteg ismeretet, új találkozásokat, barátságokat, mérhetetlen mosolyt és jó kedvet.

A legnagyobb akadály a mi környezetünkben a pénz, így nagyon örülünk ennek a pályázati lehetőségnek és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által nyújtott, a pályázatunkkal elnyert összegnek.

 A programokon készült fotókon csupa vidám, érdeklődő, az együtt munkálkodásnak örülő gyermekeket látunk. A képeket nézve már elfelejtjük a sok-sok előkészületet, szervezést, a nehézségeket, és csak a jókedvű, vidám gyerekekre gondolunk, akik az autóbuszról leszállva hálásan köszönték meg a programokat!

Mi is így teszünk: hálás szívvel köszönjük a támogatást!

„Hatalmas hordók belsejében,
érleli finom zamatát,
hogy évek múlva, pohár ölében
köszöntsön embert és hazát!”

Nagy Dezsőné és Milotai József
pályázat készítői és megvalósítói

 Létavértes, 2019. 01. 21.