Az iskola felsős jó tanulói idén év végén meglepetésben részesültek. Akiknek az átlaga szép volt, a magatartásuk jó, a szorgalomban is jeleskedtek és versenyeken is részt vettek, azok jutalmul egy kirándulást kaptak.

Huszonhárom felsős diák gyülekezett június 25-én kilenckor Vértesen a Rozsnyai Múzeumnál. Biciklivel, csoportosan, gyalog érkeztek, dagadva a büszkeségtől, hogy ők bizony kiérdemelték.

Az időjárás is a mi oldalunkon állt, és nem volt sem nagyon meleg, sem nagyon hideg. Habár esett egy kicsit az eső, ez senkinek nem vette el a kedvét.

Először a múzeumban játszottak egy kicsit „Mi mire való?”-t. Harminc régi használati tárgy volt kitéve, címkék nélkül. A gyerekek csoportokra osztódtak, és egy lapra fel kellett írniuk, hogy szerintük melyik eszköz micsoda és mire használták elődeink?

A lehető a legfurcsább eredmények jöttek ki. Kanáltartó helyett eresz, csizmalehúzó helyett papírnehezéket mondtak. Mikor kiderültek a helyes megoldások, a gyerekek teljes szívükből kacagtak, és nagyon sokat tanultak a hibáikból.  A feladatot mindenki élvezte, még a tanárok is beszálltak a játékba.

Ezután a részt vevők továbbfejlesztették kézműves tehetségüket. Lehetett agyagozni és bőrözni. A gyerekek nagyon kreatív dolgokat találtak ki, az agyagba sok érdekes formát beleláttak, készültek edények, bábuk, állatok, és még önportrék is, több-kevesebb sikerrel.

A bőrökből karkötők készültek, sok féle színű alapanyag felhasználásával. Habár elkészítésük nem volt könnyű, de a gyerekek hamar beletanultak. Akinek megy a matematika, a magyar helyesírás, a fizikai tételek, annak ezt is tudni kell! Miközben ügyeskedtek, sokat tanultak a régi mesterségekről, hogy az akkori emberek hogyan dolgoztak.

Ez után jött a fiúk kedvence, a hagyományos magyar íjászat. A múzeum dolgozói itt is lelkesen magyarázták, hogy mi mire való, és eleink hogy készítették, tárolták az íjakat, nyilakat, és a csatában milyen nagy szerepe volt ezeknek a fegyvereknek.

Habár régen a nők is kitűnő íjászok voltak, azért most egy kicsit ők voltak félénkebbek, de jót szórakoztak végül mindannyian. Sok gyereknek megtetszett az íjászat, és megbeszélték, hogy majd nyáron átugranak ide, ha unatkoznának, egy kicsit gyakorolni.

A gyerekek sokat tanultak, játékos úton, úgy hogy észre sem vették. Hazavittek a szüleiknek, barátaiknak, vagy éppen maguknak egy bőrkarkötőt, és sok élménnyel gazdagodtak.

Köszönjük a kísérő tanároknak, név szerint: Létai Ilonának, Mészárosné Imre Melindának, Tarnainé Papp Anitának, és Tóth Zsuzsannának. Köszönjük az alapítványnak, és a múzeumnak is a lehetőséget, mert a legfontosabb megismerni szűkebb lakóhelyünket. Ez a hely szerencsére nem ismeretlen számunkra, hiszen mondhatni mi már ide is hazajárunk.

Ezért is megéri jó tanulónak lenni, nem?

Szervező tanár: Molnárné Pelei Andrea