Létavértesi Arany János Általános Iskola „Határtalanul” kirándulása
„Ahol büszke a lélek, a szem kemény,
Ahol tenni kell mindig és mindenért,
Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt.”

/ Hartmann József: Erdély/
Megzenésítette: Transylmánia együttes Barótról

A Határtalanul programnak köszönhetően iskolánk 50 tanulója kísérőivel 6 csodálatos napot tölthetett Erdély szívében. A program előkészítő óráin, megismerkedtünk a történelmi háttérrel, a helyszínekkel. Segítségül hívtuk az ismert Hazajáró sorozat részeit, Koltai: Adjátok vissza a hegyeimet, című filmjét Rékasi Károly tolmácsolásában. Meghallgattuk a mottóul választott vers megzenésített változatát a Transylmánia együttestől, de hallgattunk közösen jól ismert zenéket az Ismerős Arcoktól, a Kárpátiától, és a Kormorántól. Megtanultuk a rovásírás rejtelmeit, ismerkedtünk az új fizető eszközzel. Térképen és az internet segítségével bejártuk közösen az útvonalat.

Pénteken a kora hajnali indulás és a határátlépés után rövid fotószünettel köszöntjük Erdélyt a Király-hágón.  Első úticélunk a  parajdi sóbánya volt, busszal utaztunk le a bánya mélyére, ahol rögtön érezhető volt a sós levegő jótékony hatása. Sétánk során bejártuk a föld alatti kis várost, elvegyültünk a pihenni vágyók között.

Az első három éjszaka  a szállásunk Csíkcsomortánban,  a Szellő szállóban volt. Itt találkoztunk az idegenvezetőkkel, Péterffy Ágnessel, aki 5 napon keresztül mesélt Erdélyről.

A második nap reggelén első megállónk a bobpálya volt, ahol néhány önfeledt csúszást követően rögvest tovább álltunk, majd az Ezeréves határnál, a Rákóczi Várnál és a Kontumáci Kápolnánál a gyerekek segítségével elhelyeztük a megemlékezés koszorúját.

Megnéztük a 30-as őrházat. Felelevenítettük a tatárbetörések emlékét, valamint a 2. világháború eseményeit és a Sebő Ödön vezette 32-es határvadász zászlóalj hősies helytállását. Élményekkel teli időutazást jelentett Csíkszépvízen a Székely Határőr Emlékközpont, mely a székely hadszervezetek és a határőrizet történetét mutatja be a Keleti-Kárpátokban.

Csíksomlyóra látogattunk, ami a katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye. A bátrabbak a stáció útján kapaszkodhattak fel a Hármas halom oltárhoz, ahol kicsit megpihenve elkészítettük sokadik csoportképünket és együtt énekeltük a magyar és a székely himnuszt, valamint az Ismerős Arcok Nélküled c. számát, ami szinte indulónk lett a kirándulásunk alatt. Megkóstoltuk a Ferences kolostor mögötti réten fakadó forrás savanyú ásványvizét. Kulacsainkat borvízzel megtöltve indultunk vissza szállásunkra.

Másnap Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjához látogatunk, melyhez székelykapuk során át gyalogoltunk fel a hegyoldalba. Útunk során több helyen találkozhattunk írásaival, általa ismerhetjük Székely ország csodálatos természeti leírásait.

Felfedeztük, a Mini Erdély parkot, ahol szó szerint bejárhatjuk Erdélyt!

Rövid  székelyudvarhelyi városnézés után,  traktor vontatta, fedett szekeren utaztunk Szentegyházáról a Madarasi-Hargitára. Krókusz virág mezőkön keresztül jutottunk fel a havas hegycsúcsra, ahol rövid túrát is tehettünk. Másnap elhagytuk első szállásunkat, majd megálltunk Mádéfalván, ahol megemlékeztünk a  1764. évi Habsburg mészárlás áldozatairól.

Innen Erdély legnevezetesebb természeti látnivalójához, a több száz méteres sziklafalak közt kanyargó Békás-szorosba vezetett az utunk, itt a bazár soron családunkra is gondolva vásároltunk emléktárgyakat. Majd a  legendákkal övezett, hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tónál tettünk  sétát.

Gyergyószentmiklós határában koszorút helyeztünk el a Gac-hegyen lévő emlékhelyen, ahol 1944 szeptember 7-ének éjjelén a szovjet katonák által kegyetlen módon lemészároltak   179 székelyt.

Gyergyószentmiklóson szabad program keretében fedeztük fel a város központi részét. Egyre nagyobb rutinra tettünk szert a román lei használatában, s ismét átérezhettük,  milyen is otthonunktól több száz kilométerre úgy érezni magunkat, mintha egy másik Magyarországon járnánk, hiszen szinte mindenütt csak magyar szót hallottunk, s fülünk is egyre jobban hozzászokott a helyi nyelvjáráshoz.

Izgatottan foglaltuk el második szállásunkat  Gyergyószárhegyen, Böjte atya Gyermekotthonában. Vacsora után volt alkalmunk beszélgetni az itt lakó hasonló korú gyerekekkel, a bátrabbak még lovagolhattak is. Az este közös játékkal, társasozással, kártyázással folytatódott.

Következő napunk  Korondra vezetett vissza, az ide vezető úton már megcsodálhattuk bazár sort.

Elsőként meglátogattunk egy hagyományos módon dolgozó sóvágó műhelyt is, ahol megismerhettük a parajdi só felhasználásának módjait, megnézhettük hogyan készül egy sólámpa.

Ismét a hegyek felé vettük utunkat, Székelyvarság irányába. Rövid túrát tettünk a Csorgókő vízeséshez és a Jézus kútjához. A kultikus varsági kocsmához, a Parlamenthez érkeztünk, ami ismert Hazajárópont is.

A Parlamentnél falusi ízekkel, rendkívül gazdag házi finomságokkal megrakott asztalokról lakmározhattunk. Megkóstolhattuk a padlizsán krémet, házi füstölt kolbászt, és a hegyi sajtokat is. Ebéd után megtekinthetjük egy hagyományos eszközökkel dolgozó zsindelykészítő munkáját, amit többen ki is próbálhattak.

Utunk utolsó reggelén búcsút vettünk Ágnes nénitől, az idegenvezetőnktől és szállásunktól. Wass Albert hazáján keresztül Kincses Kolozsvárra utaztunk. A Mátyás szobornál találkoztunk kolozsvári idegenvezetőkkel, aki egyben a Farkas utcai református templom segédlelkésze is. Megnéztük a teret meghatározó Szent Mihály templom épületét, mely Erdély második legnagyobb gótikus temploma, és Fadrusz János legjelentősebb alkotását, Mátyás király lovas szobrát. Innen tovább sétáltunk Mátyás király szülőházához, amivel szemben megemlékeztünk Bocskai István fejedelmünkről is.

Koszorúzás után a Házsongárdi temetőbe látogatunk, mely Kolozsvár történelmi temetője. Számtalan, magyarságunkra nézve fontos személy lelt itt örök nyugodalomra.

Véget ért a hat napos székelyföldi kalandozásunk, élményekkel gazdagon indultunk hazafelé. A Királyhágón elköszöntünk Erdély hegyeitől, s összegezve utunkat átéreztük, milyen kicsi szeletét láthattuk csak ennek a Tündérországnak. Érzékelhettük, mennyi mindent vett el tőlünk a történelem, s azt is, hogy 102 évvel Trianon után is magyar a magyar szó. És azt is, milyen is az igazi székely vendégszeretet. Nagyszerű érzés volt ( a pandémia miatti hosszú kihagyás után) ismét közösen élményeket szerezni. Köszönettel tartozunk szervezőinknek, a Csillagösvény utazási irodának, a helyi idegen vezetőinknek, elsősorban Ágnes néninek, a Szabó busznak a program megvalósításáért, a Létavértesi Arany János iskola vezetőeinek pedig a megfelelő körülmények megteremtésért.

A project felelősei: Molnárné Pelei Andrea, Bertóthy Tamás