Határtalanul HAT – KP-1- 2024-0001339 szakmai beszámoló
Létavértesi Arany János Általános Iskola
1. nap. (2025 március 24 kedd)
Reggel 6.00-kor indultunk Létavértesről másik két (Monostorpályi Thuolt István, és a Létavértesi Irinyi János Általános Iskola tanulóival közös busszal. Induláskor Intézményvezetőnk és Tankerületi igazgató asszony engedett minket utunkra, kellemes kirándulást kívánva.
Első megálló helyünk a Bánffyhunyadi Református templom volt, ahol találkoztunk Jakab Mihály Gyula parókus lelkipásztorral, aki bemutatta nekünk a templomot és a templom történetét.
Még vacsora előtt megérkeztünk Korondra. A mi szálláshelyünk a Zana Verde (Zöld Tündér) panzióban volt, ahol a kedves házigazdák körbe vezettek minket, megmutatták a szobákat és a panzió környékét. Megbeszéltük a Házirendet és a saját szabályainkat is felállítottuk.
2. nap (március 25 szerda)
A második nap program cserét kellet végrehajtani, de ez bennünket nem igazán bántott, mivel izgalommal telt vegyes érzésekkel vártuk az elárasztott Bözödújfalu megtekintését. Az emlékparkban kezdtünk Szőcs Lajos emlékezetes előadásával, amit még később is volt szerencsénk hallgatni a szalmakalap múzeum meglátogatása közben. Az emlékparkban elénekeltük a Himnuszt, majd autóbuszra ültünk és folytattuk programunkat a Kőrispatak Szalmakalap Múzeumban ahol szakemberek segítségével a gyerekek egy szalma angyalt készítettek, amit nagy örömükre haza is vihettek. Később Vilmos bácsi vezetésével a „búza útját” jártuk be, majd ittunk a csoda kútból is. A múzeum megtekintése után az udvaron elfogyasztottuk hideg ebédünket, majd közös fotózás után újra útnak indultunk, ezúttal Fehéregyházára. A Petőfi múzeum udvarán az egykori tömegsir helyén kialakított téren hallgattunk meg egy érdekfeszitő előadást a Segesvári csatáról, illetve Petőfi utolsó napjának történését. Diákjaink viselkedéséről a múzeum gondnoka különös elismeréssel nyilatkozott, ami nem kis büszkeséggel töltött el bennünket. Ezután ismét buszra ültünk, menet közben megcsodáltuk az Ispán-kutat, ahol utoljára látták forradalmár költőnket. Székelyudvarhelyen átutazva Székelyderzsre érkeztünk, ahol az egykori erőd templomot tekintettük meg. A szállásra érve megvacsoráztunk és már indultunk is a Korondi Művelődési Házba, ahol először a Korondi iskolai fúvósok remek előadását, majd utána a sófalvi népzenészek kíséretében széki táncokat csodálhattunk meg. Az előadás végén farsangi fánk kóstolásban lehetett részünk.
3. nap (március 26 csütörtök)
Ezen a napon első utunk Farkaslakára vezetett, ahol megtekintettük Tamási Áron szülőházát Sipos Kinga (Tamási Áron unokahúga) segítségével, ugyanis Hadnagy Júlia nem tartózkodott ekkor otthon. Ezután az író sírjánál készítettünk egy közös fotót. Ezután kürtőskalács készítés következett. A kóstolás mellett a gyerekek bepillantást nyerhettek a készítés folyamatába is (sütés). Egy rövid séta után találkozhattunk a helyi szörp és lekvárkészítő manufaktúra jeles képviselőivel, majd egy rendhagyó ebéd következett, melynek során végig kóstolhattuk a jobbnál-jobb kézműves termékeket (kovászos kenyér, medvehagymás zsír, sajtok, lekvárok, szörpök). Ezekből a termékekből vásárolni is lehetett a végén.
Ebéd után a sóvágó szakmájával ismerkedtünk. Érdekes volt látni, hogyan lesz a nagy sótömbből morzsalék só, ami nem csak étkezési célra használható, hanem a szépség ipar fontos kelléke is. Kedves ajándék volt a gyerekeknek ajándékba adott parajdi só.
Ezután ellátogattunk a szövőnő műhelyébe, aki munkájáról nagy lelkesedéssel, de a jövőt illetően igen borúlátóan mesélt. Érdekes, bonyolultnak tetsző munkáját ámulva figyelték tanulóink. Ezt követően egy igen ritka, érdekes szakmával ismerkedhettünk meg: A taplász mesterségről nem igen volt fogalmunk, de ezután megtanultuk értékelni a számunkra eddig haszontalan élőlényt (fa betegsége) a tapló gombát. Sajnos a Kalonda tetőre tervezett látogatásunk és a faszénégetőkkel való találkozásunk idő hiányában elmaradt.
4. nap (március 27 péntek)
Reggel ismét hosszú buszozás várt ránk, az úticél Csíkszentsimon volt, ahol a nevelők külön váltak a tanulóktól. Addig amig a felnőttek a Csiki sör gyártási folyamatait tanulmányozták különböző ízesítésű maláta és komló kóstolása közben, a tanulók a pityóka feldolgozás terén bővítették ismereteiket. Ezt követően a Csíksomlyói Mária Kegytemplomot látogattuk meg, ahol a gyerekek áhítattal érintették meg a Boldogságos Szűzanya szobrának lábát. Sajnos ekkor már eleredt az eső, igy a Gyimesbe érve, az ezer éves határnál az esőben állva hallgattuk végig az idegenvezető előadását, majd bevonultunk a 30-as vasúti őrházba, ahol az előadás másik felét ismertük meg. A Rákóczi – vár felújítása miatt nem volt látogatható, igy csak lentről csodáltuk meg. A közös fotó után buszra szálltunk és visszautaztunk Korondi szállásunkra. Vacsora után közös táncház, társasjáték volt a program.
5. nap (március 28 szombat)
Reggel sajnos ismét esőcseppek kopogására ébredtünk, ráadásul a levegő is lehűlt. A Gyilkos tó felé vezető utunk során 2 c°-ig süllyedt a levegő hőmérséklete. Emiatt csak rövid ideig időztünk a legendás tó partján, és a Békás-szorost is csak busszal jártuk végig, de igy is lenyűgöző volt! Szovátai sétánkat sem kímélte az időjárás, ám az eső ellenére is körbe sétáltuk a Medve tavat, ahol medvével szerencsére csak a pihenő park nagy fényképein találkoztunk.
A szállásra visszaérve nagy izgalommal alakították meg a gyerekek csapataikat, amellyel a vacsora utáni „Határtalanul” vetélkedőben vettek részt, melyet kollégáimmal közösen állítottunk össze. A humoros, változatos feladatokkal tűzdelt versengést a „Szalmaszálak” csapata nyerte meg a „Székely szentek”, az ”Elárasztott falu”, a Farkasssok, a Székely muskétások, és a Zöld Tündér” csapatai előtt.
6. Nap (március 29 vasárnap)
Ezen a reggelen szomorúan, de erősödő honvággyal pakoltuk fel csomagjainkat a buszra magunkkal hozva megannyi emléket. Utunk során megálltunk még a Korondi Magyar Nyelvű Általános Iskolánál, amit csak kívülről tudtunk szemügyre venni, mivel program torlódás volt. Egyébként néhány napja már találkoztunk az intézmény diákjaival a művészeti est alkalmával. Hazafelé közlekedési probléma miatt elkerültük Marosvásárhelyet, de Nagyvárad érintésével értünk haza. Előtte megálltunk Királyhágón, még egyszer megcsodálva festői környezetét. Nem csak egyszerűen jól éreztük magunkat, de átjárt bennünket a külhoni magyarság szellemisége, kulturális öröksége, és az az érzés, amit csak Tamási Áron szavaival mondható el:
” Nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges;(…) s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.” (Tamási Áron)
Köszönet a csoportot kisérő nevelőknek: Molnárné Pelei Andrea, Mészárosné Imre Melinda, Nagy Károly, Bertóthy Tamás
