Az idei év utolsó nagyobb lélegzetvételű programsorozata az adventi készülődés volt. A készülődés során iskolánk alsós és felsős tanulói évfolyamonként egy-egy rövid ünnepi műsorral készültek, melyet az intézményünk auláiban mutattak be. A műsorsorozatot a dráma szakkörösök hangulatos betlehemes játéka zárta. Még ugyanazon a délutánon sikerült a gyerekek segítségével a játszótér felőli téren az iskolai karácsonyfát is felállítani és feldíszíteni.

Betlehemező drámások

A műsorok kiötlői és betanítói az 5. évfolyamon Molnárné Pelei Andrea, a 6. évfolyamon Nagy Enikő és Tarnainé Papp Anita, a 7. évfolyamon Kissné Medve Anita és Létai Ilona valamint a 8. évfolyamon szintén Molnárné Pelei Andrea.

A bejegyzés megosztása:

A magyar nyelv hazánkban csak 1844-ben lett államnyelvvé. Azelőtt az oktatás és a közigazgatás hivatalos nyelve is a latin, illetve a német volt. 2011 óta erre emlékezünk minden év november 13-án.

Idén ezen a napon iskolánk 51 tanulója és két tanára felkerekedett, hogy a magyar nyelv napja alkalmából felkeresse Debrecen néhány nevezetes helyét: a legrégebbi ma is működő közép-európai nyomdánkat: az Alföldi Nyomdát; és a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtárat.

Gyuszi vajon nyomdász lesz?

A nyomdában nyomdatörténeti kiállításon ismerhette meg a csapat, hogyan nyomtattak 453 évvel ezelőtt, s hogyan fejlődött a könyvnyomtatás a későbbi évszázadokban. A ma működő nyomdában is körbevezettek bennünket, ahol saját szemünkkel láthattuk, hogyan készülnek a gyerekek kedvencei: a Geronimo Stilton vagy a Magyar népmesék sorozat kötetei.

Igazán érdekes a nyomdatörténeti kiállítás

A Méliusz Könyvtárban érdekes anyanyelvi feladatokkal tették próbára a létavértesi gyerekek kreativitását és nyelvismeretét.

“Fejtörő megoldás” a Méliusz könyvtárban

A nagyfiúk is gőzerővel “oldanak”, de nem kereket  🙂

Mindnyájan értékes élményekkel és szép emlékekkel gazdagodtunk.
Ízelítő a Méliusz Könyvtár fejtörőiből:

Milyen az, akire ezt mondják?
Az orráig sem lát.
Jól felvágták a nyelvét.
Messze elér a keze.
Minden hájjal megkent.

Melyik állat neve hiányzik az ismert szólásokból, közmondásokból?
Kerülgeti, mint ……………. a forró kását.
Ha ló nincs, ……………. is jó.
……………. melenget a keblén.
Előre iszik a ……………. bőrére.

Kísérők: Molnárné Pelei Andrea, Tóth Zsuzsanna

Az iskola felsős jó tanulói idén év végén meglepetésben részesültek. Akiknek az átlaga szép volt, a magatartásuk jó, a szorgalomban is jeleskedtek és versenyeken is részt vettek, azok jutalmul egy kirándulást kaptak.

Huszonhárom felsős diák gyülekezett június 25-én kilenckor Vértesen a Rozsnyai Múzeumnál. Biciklivel, csoportosan, gyalog érkeztek, dagadva a büszkeségtől, hogy ők bizony kiérdemelték.

Az időjárás is a mi oldalunkon állt, és nem volt sem nagyon meleg, sem nagyon hideg. Habár esett egy kicsit az eső, ez senkinek nem vette el a kedvét.

Először a múzeumban játszottak egy kicsit „Mi mire való?”-t. Harminc régi használati tárgy volt kitéve, címkék nélkül. A gyerekek csoportokra osztódtak, és egy lapra fel kellett írniuk, hogy szerintük melyik eszköz micsoda és mire használták elődeink?

A lehető a legfurcsább eredmények jöttek ki. Kanáltartó helyett eresz, csizmalehúzó helyett papírnehezéket mondtak. Mikor kiderültek a helyes megoldások, a gyerekek teljes szívükből kacagtak, és nagyon sokat tanultak a hibáikból.  A feladatot mindenki élvezte, még a tanárok is beszálltak a játékba.

Ezután a részt vevők továbbfejlesztették kézműves tehetségüket. Lehetett agyagozni és bőrözni. A gyerekek nagyon kreatív dolgokat találtak ki, az agyagba sok érdekes formát beleláttak, készültek edények, bábuk, állatok, és még önportrék is, több-kevesebb sikerrel.

A bőrökből karkötők készültek, sok féle színű alapanyag felhasználásával. Habár elkészítésük nem volt könnyű, de a gyerekek hamar beletanultak. Akinek megy a matematika, a magyar helyesírás, a fizikai tételek, annak ezt is tudni kell! Miközben ügyeskedtek, sokat tanultak a régi mesterségekről, hogy az akkori emberek hogyan dolgoztak.

Ez után jött a fiúk kedvence, a hagyományos magyar íjászat. A múzeum dolgozói itt is lelkesen magyarázták, hogy mi mire való, és eleink hogy készítették, tárolták az íjakat, nyilakat, és a csatában milyen nagy szerepe volt ezeknek a fegyvereknek.

Habár régen a nők is kitűnő íjászok voltak, azért most egy kicsit ők voltak félénkebbek, de jót szórakoztak végül mindannyian. Sok gyereknek megtetszett az íjászat, és megbeszélték, hogy majd nyáron átugranak ide, ha unatkoznának, egy kicsit gyakorolni.

A gyerekek sokat tanultak, játékos úton, úgy hogy észre sem vették. Hazavittek a szüleiknek, barátaiknak, vagy éppen maguknak egy bőrkarkötőt, és sok élménnyel gazdagodtak.

Köszönjük a kísérő tanároknak, név szerint: Létai Ilonának, Mészárosné Imre Melindának, Tarnainé Papp Anitának, és Tóth Zsuzsannának. Köszönjük az alapítványnak, és a múzeumnak is a lehetőséget, mert a legfontosabb megismerni szűkebb lakóhelyünket. Ez a hely szerencsére nem ismeretlen számunkra, hiszen mondhatni mi már ide is hazajárunk.

Ezért is megéri jó tanulónak lenni, nem?

Szervező tanár: Molnárné Pelei Andrea

Az Arany J.Iskola 8. évfolyamosai május elején három napos Zempléni kiránduláson vettek
részt, ahol többek között megtekintették a Tiszalöki Hőerőművet, Kossuth Lajos szülőházát, a Vizsolyi bibliát, Boldogkő várát, túráztak a Borsó hegyen (ahol a 2006-ban lezuhant Szlovák Nato gép áldozatainak az emlékművét nézték meg), valamint kipróbálták Magyarország leghosszabb bob pályáját.

Kísérőik: Fodor József, Tarnai Csaba, Bertóthy Tamás

Látogatóban az eredetileg Bodókő, de most már Boldogkő váránál

Szlovák Nato gép áldozatainak az emlékművénél

Végre ránk mosolygott a nap is

Bertóthy Tamás
osztályfőnök

Idén is megrendezésre került a hagyományos tánciskola bál, ahol nyolcadikos diákjaink tanúbizonyságot adhattak tánctudásukról.

Bevonulás

A bemutató után táncversenyen is összemérték tudásukat a parkett ördögei, mely a következő eredménnyel zárult:

1. Kelemen Boglárka – Tarnai Péter páros
2. Holló Mercédesz  – Máté Gábor
3. Szabó Viktória – Gáspár Attila

A hivatalos programot követően ez alkalommal is hajnalig tartó bállal folytatódott az este.

A vizsgázó bálozók

Gyöngyösi Sándor táncpedagógusnak köszönjük az évtizedek óta tartó, töretlenül lelkes munkáját.