Sok készülődés után, október 28-án az időjárás végül a kegyeibe fogadott bennünket, és 46 fős lelkes csapatunkkal nekivágtunk a Bükknek.

Az autóbusz reggel 7-kor vett fel bennünket az iskolánál, és miután átvergődtünk a debreceni reggeli csúcsforgalmon, jó tempóban haladtunk Miskolcig, ahonnan a hegyek közé vezető szerpentinen néhány társunknak sajnos felkavarodott a gyomra. A ragyogó napsütésben megcsodáltuk a lillafüredi Palotaszállót és a gyönyörű Hámori tavat, majd fél órás kanyargózás után megérkeztünk Szentlélekre. Itt mindenki megkönnyebbülésére friss levegőt tudtunk venni és néhány perces gyaloglás után megostromoltuk az első látásra félelmetesnek tűnő szentléleki látókövet, melyről csodálatos panoráma nyílt az őszi ruhájába öltözött Bükk keleti lejtőire. A távolban láttuk Nagyvisnyó templomtornyát és a Lázbérci víztározó csillogó víztükrét is. Miután leereszkedtük a látókövekről elsétáltunk az apátság romjaihoz is, de ezt csak kívülről tudtuk megnézni, mert éppen helyreállítási munkálatokat végeznek rajta.

Következő célpontunk Bánkút volt, ahova busszal mentünk tovább. A hegycsúcson található pihenőpadoknál megterítettünk és erőgyűjtés céljából jó étvággyal elfogyasztottuk az Kati néni és Mónika néni által készített zsíros kenyereket. Egy körtúrával megmásztuk a Bálványost, felmentünk a szépen felújított kilátóba, ahol ismételten megállapítottuk, hogy ha valaki szépet akar látni, nem kell feltétlenül külföldre utaznia. Miután mindenki jól elfáradt, visszamentünk az autóbuszhoz és célba vettük a miskolci Lidl áruházat, ahol elköltöttük a jól megérdemelt zsebpénzünket.  Hazafelé nem látszott a társaságon a fáradtság, jó hangulatban telt az idő, és kicsit késve, fél nyolc körül érkeztünk meg az iskola elé, ahol szülők sokasága várta a csemetéket. A kiránduláson mindenki jól érezte magát, és izgalommal várjuk, hogy leessen a hó, mert a következő célpontunk egy szánkótúra lenne szintén a hegyek közé.

Koroknai Tibor
testnevelő tanár