A projektazonosító száma: TTP-KP-1-2018/1-000063
A projekt címe: „Érik a szőlő, hajlik a vessző”
SZAKMAI BESZÁMOLÓ
“E vidék oly szép, oly kellemes, levegője oly egészséges, hogy szinte vágyik az ember idevaló lakos lenni; hátha még lelkes magyar, nyíltszívű s vendégszerető, értelmes és mívelt birtokosaival közelebb megismerkedhetik, már akkor megválni is nehéz innen.”
Gyürky Antal borász
Ebben az esztendőben, már harmadik alkalommal pályáztunk a testvértelepülési programok megvalósítására. Az elmúlt két esztendőben az elnyert pályázati pénzekből nagyon tartalmas, a gyerekek és a felnőttek számára is érdekes, tanulságos programokat sikerült megvalósítanunk. Az első évben 500.000.-Ft-t, a tavalyi évben 700.000.-Ft-t nyertünk a programjainkra, ebben az esztendőben 1.550.000.-Ft-al támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a munkánkat. Ebben az évben a pályázatunkban a ” hídverés” és a kapcsolat megerősítés után a településeink élő hagyományait igyekeztünk megmutatni az iskolák tanulóinak. A programjaink a szőlészethez és borászathoz kapcsolódó mesterségeket, szokásokat mutatja be.
Előzmények
A kapcsolatfelvétel alapvető célja közelebb hozni egymáshoz a határmenti térségben élő embereket, közösségeket, különös figyelmet szentelve a fiatalokra, gyerekekre. Célunk, az hogy a trianoni határ által mesterségesen elválasztott egységes érmelléki táj közös gyökerekből táplálkozó történelmi múltjának, egységes népi hagyományainak a bemutatása és feltárása révén egy erős összetartozástudattal bíró közösség formálódjon, amely kész újra megteremteni a gazdasági-kulturális együttműködés lehetőségeit, építve a két település sajátosságaira, erősségeire. Mint minden építkezést, így a közösségépítést is a legeredményesebb alulról kezdeni. Egy majdani, erős közösség kialakítása elképzelhetetlen a gyerekek, fiatalok bevonása nélkül, hiszen ők sokkal befogadóbbak, toleránsabbak, mint a már sztereotípiáktól befolyásolt felnőtt társadalom. Éppen ezért a projekt célcsoportja a két település általános iskolás korosztálya. A tervezett programokat úgy igyekeztünk összeállítani és változatossá tenni, hogy az megfeleljen a felső tagozatos diákok korosztályi sajátosságainak, egyensúlyt teremtve a játékos és didaktikus programelemek között. Lehetőséget teremteni a tizenéves gyerekeknek a találkozásra, a beszélgetésre, közös játékra, közös tanulásra, egymás megismerésére, barátságok kialakítására. Igaz a projekt nem teszi lehetővé valamennyi gyerek bevonását a programokba, de a családi, baráti kapcsolatokon keresztül maguk a gyerekek, a programok lebonyolításában segédkező felnőttek saját élménybeszámolóikon keresztül tovább szélesíthetik azoknak a körét akikhez eljut a projekt üzenete: mi itt az Érmelléken éljünk akár Székelyhídon, akár Létavértesen egy mikroközösség tagjai vagyunk. Összefogva, a magunk, és a másik fél értékeit kölcsönösen megbecsülve építhetjük csak a térség jövőjét, virágoztathatjuk azt újra fel.
A terveink és a projekt megvalósításához szükséges 1.999.380.-Ft-ból 1.550.000.-Ft kaptunk. A pályázati eredmény megismerését követve átgondoltuk és átalakítottuk a most már tudott összeghez mérten a projektünket. Eredeti gondolatainkat, céljainkat nem adtuk fel, csak úgy módosítottuk, hogy az elnyert összeg elég legyen a programok megvalósításához.
Megvalósult programjaink időrendben:
PROJEKTNYITÓ LÉTAVÉRTESEN 2018.06.19.:
Ezen a napon került sor a két iskola tanulóinak és tanárainak találkozójára a létavértesi Arany János Általános Iskolában. Itt a vendégeket iskolánk igazgatónője és városunk polgármestere fogadta. A pályázat ismertetését követően közösen meghallgattuk az igazgatónő és polgármester úr ppt-vel színesített előadását. A találkozó tízórai elfogyasztásával és kötetlen beszélgetéssel folytatódott. Az iskolánk tanulói izgatottan várták a székelyhídi gyerekeket, hiszen volt olyan diák, aki már a tavalyi programban is részt vett, így alig várta a találkozást a tavalyi ismerősökkel.
“JURTA TÁBOROZÁS” 2018.06.19.-20.:
A két napos program a helyi Rozsnyai múzeum JURTA TÁBORÁBAN:
Első nap: a projektnyitó találkozó után várt minket a lovasszekér. A vendégeinkkel felmásztunk ki a kocsi padjaira, ki a bakra és irány Létavértes határa. A pályázati programunknak megfelelően felkerestük a szőlős kertet. A tájházban megismertük a szőlő termesztés hagyományait és a műveléshez szükséges eszközöket. Közösen énekeltük a projekt címét adó népdalt, az „érik a szőlő, hajlik a vessző”-t. Meglátogattuk a nagyhírű levendulást, hiszen ma már a fiatalabb nemzedék közül nem mindenki próbálkozik a szőlő termesztéssel, hanem új lehetőségeket keres a homok területek felhasználására. Így van olyan gazda, aki az egykori szőlő helyét levendulával ültette be. A kirándulás után érkeztünk meg a Jurta táborba. Itt eredeti jurtában alattunk és a jurták közötti téren tartottuk a foglalkozásokat. A gyerekek csodálkozása határtalan örömbe csapott át, miután beköltözhettek a jurtákba. Már a közös ebédet itt a táborban költöttük el. Ebéd után a múzeum kerámia gyűjteményét tekintettük meg egy interaktív múzeumpedagógiai foglakozás keretében. Délután a papírmerítéssel és a bútorfestés alapjaival ismerkedtek a gyerekek. Jó volt látni, ahogy az ügyesebbek buzdítással vagy „gyere nézd, így próbáld meg!” felkiáltással bíztatták társaikat. Gyönyörű alkotások születtek, köztük az a festett kép is, melyen a határ két oldalán élő gyerekek az összetartozást, és az együtt munkálkodásukat festették meg. A művészkedés után vidám nevetéstől és kiáltozástól visszhangzottak a jurták „falai”: kezdetét vette a népi játékok kipróbálása. A nap végeztével jól esett a meleg vacsora. De még a gyereke számára tartogattunk egy meglepetést: tábortűzhöz vártuk őket, ahol még szalonnasütésre is lehetőség volt. Lassan elcsendesült a jurta tábor.
Második nap: az ébresztő és a reggeli után autóbuszra szálltunk és elindultunk a „szőlő-hegyek” között Vámospércsre. Itt a Koppány kalandparkban próbálhatták ki a gyerekek az ügyességüket. Mindenki végig ment az akadály pályán, a kihívás teljesítése minden diáknak óriási élményt jelentett. Fáradtan érkeztünk meg a Panoráma étterembe, ahol már vártak bennünket a finom ebéddel. Délután Debrecenbe az Agora Szabadidő Központot kerestük fel. Itt a gyerekek látványosan, ügyeskedve ismerkedtek meg a fizikai jelenségekkel. Nagyon hamar eltelt ez a két nap, sajnos elérkezett a búcsúzás ideje. A gyerekek barátként váltak el egymástól és már az augusztusi és a jövő évi találkozót szervezték!
„ÉRIKA SZŐLŐ, HAJLIK A VESSZŐ” ERDÉLYBEN: 2018.08.28.-30.:
A három napos kirándulást azért szerveztük, hogy megismertessük a testvértelepülések fiatalságát az egyik hagyományos erdélyi szőlő és borvidék, az Erdély hegyaljai szőlőtermő területtel. Az alföldi szőlőtermesztésbe és borászkodásba már bepillanthattunk a Létavértes környéki kirándulásunk alkalmával. Szerettük volna megmutatni, azt, hogy itt Erdély hegyalján az évszázados szőlészetnek ma kik az élő követői és ma mi jellemző erre a szőlőtermő területre. De, ha már átutazunk a Partium és Erdély gyönyörű tájain, akkor feltétlenül meg kell állnunk és kutakodnunk a régmúlt történelmében, olyan városokban mint pl. Bánffyhunyad, Kolzsvár, Nagyenyed. A kis csoportunk ismereteit Milotai József és Máté József tanárurak bővítették történelemből, magyar irodalomból és művészettörténetből.
Első nap:
A találkozó után elindultunk a határ felé. Az utazás jó hangulatban telt el. Utazásunk első megállója Bánnfyhunyad, ahol a csodálatos fakazettás református templomot néztük meg. Kolozsvárra érkezve először a várossal ismerkedtünk, Fő tér, Mátyás király lovasszobra, szülő háza, sajnos a Szent Mihály templomot felújítás miatt csak kívülről csodálhattuk meg. A délután felsétáltunk a fellegvárba, ahonnan lélegzetelállító volt a látvány. Estére érkeztünk meg a szállásunkra, a város magasabb részén található kollégiumba. A szobák ablakaiból a várost és a környező dombokat láttuk. A finom vacsora után a gyerekek fáradtan aludtak el.
Második nap:
Reggeli után Nagyenyedre utaztunk. Megismerkedtünk a kerített város történetével, felelevenítettük a nagyenyedi két fűzfa történetét. A Bethlen Kollégium egykori pincéje előtt találkoztunk az enyedi borásszal: András Emil úrral. A nagy melegben jó volt lesétálni a hűvös pincében, ahol meghallgattuk a személyes történetekkel átszőtt ismertetőt. Megnéztük a borászkodás helyi eszközeit, és bepillantottunk a féltve őrzött vinotékába is, ahol a polcokon penésszel és pókhálóval beszőtt üvegekben évtizedes borok várják azt a nagy pillanatot, amikor asztalra kerülhetnek. A finom ebéd elfogyasztása után visszautaztunk Kolozsvárra, de útközben még várt ránk néhány csoda. Először a Kőközi szoros hatalmas sziklafalai alatt sétáltunk, majd a torockószentgyörgyi Ilona várat „hódítottuk meg”. A napunk végeztével Torockó házai között sétáltunk. Este visszaérkeztünk a kollégiumba, ahol már várt bennünket a finom vacsora.
Harmadik nap:
Elérkezett a harmadik nap, sajnos indulni kell hazafelé. A kiadós reggeli után egy csodálatos túrában volt részünk. Végig sétáltunk a Tordai hasadékon. A kis csapatunk tagjai alföldiek lévén szájtátva, de nagyon kapaszkodva araszoltak végig a hidakon és keskeny ösvényeken. A hazafelé út beszélgetéstől, nevetéstől volt hangos.Barátokkal gazdagodva tértünk haza.
Szüret és projektzáró Székelyhídon:
A projektzáró előtt Székelyhídra és Diószegre, a település határában lévő szőlőskertbe látogattunk ki. Itt felkerestük a Heit-pincészetet, ahol Heit Lóri bácsi bemutatta a családi kézben működő és egyre terjeszkedő szőlészetet, majd lesétáltunk a pincébe, ahol nemcsak a borászkodáshoz kapcsolódó történeket hallottunk. Lóri bácsi nagyon szépen beszélt a gyerekeknek az összetartozásról, magyarságról.
A közös programok végén felidéztük a projekt legszebb, legmeghatóbb pillanatait. A székelyhídi pedagógusok és gyerekek együtt kérték, hogy ha lehetőség lesz rá a következő évben, mindenképpen pályázzunk, mert felejthetetlen emlékeket ad mindenkinek ez a program. Mi szervező pedagógusok ígértük, hogy pályázunk, és az új pályázatunkban a fiatalság mellett a felnőtteket is szeretnénk bevonni a programunkba.
Viszontlátásra, találkozzunk jövőre, veletek Létavértesen és Székelyhídon!
Összegzés:
A mi településeinket a közös történelem mellett, az itt élő emberek hasonló tevékenységei, a szőlészet és borászat is összeköti. A pályázati program megvalósításában ezt a közös témát jártuk körbe, mutattuk meg a felnövekvő nemzedéknek. De, mint minden pályázat, ez a program is a kötelező megvalósítás mellet sokkal többet ad: rengeteg ismeretet, új találkozásokat, barátságokat, mérhetetlen mosolyt és jó kedvet.
A legnagyobb akadály a mi környezetünkben a pénz, így nagyon örülünk ennek a pályázati lehetőségnek és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által nyújtott, a pályázatunkkal elnyert összegnek.
A programokon készült fotókon csupa vidám, érdeklődő, az együtt munkálkodásnak örülő gyermekeket látunk. A képeket nézve már elfelejtjük a sok-sok előkészületet, szervezést, a nehézségeket, és csak a jókedvű, vidám gyerekekre gondolunk, akik az autóbuszról leszállva hálásan köszönték meg a programokat!
Mi is így teszünk: hálás szívvel köszönjük a támogatást!
„Hatalmas hordók belsejében,
érleli finom zamatát,
hogy évek múlva, pohár ölében
köszöntsön embert és hazát!”
Nagy Dezsőné és Milotai József
pályázat készítői és megvalósítói
Létavértes, 2019. 01. 21.