Ha az iskolai könyvtár mesélni tudna…
Ha az iskolai könyvtár mesélni tudna… – így mesélné el egy nagyon vidám és sikeres napját:
A mai napon sem vártam hiába a gyerekeket! Ma már délelőtt feltűnik egy kisebb csapat, és úgy látszik, nem felejtettek el a nyáron, mert most mind itt vannak! Tavaly még kis negyedikesek voltak… de nagyot nőttek!
Ők persze már jól ismerik, mely polcaimon őrzöm a regényeket – a mai napon válogatni jöttek, olvasni fognak, de jóó, olvasni!! 🙂 Úgy hallom, az lesz majd a feladat, hogy könyvajánlót is készítsenek róla, amit a könyvtáros néni biztos kitesz a könyvtárban, így a többi gyerek is el fogja őket olvasni! 🙂
Mert engem szeretnek ám a nagylétai gyerekek! 🙂 Hallok sajnos mostanában ilyen rossz híreket, hogy egyes helyeken már nem is szeretik a könyvtárat, nem olvasnak…
Szerencsére engem nem hanyagolnak el!
Úgy látom, az ötödikesek is mind találtak maguknak kedvükre való olvasmányt, így várhatóak a jó kis könyvajánlók. 🙂 Egyébként tőlem, mint könyvtártól gyakran megkérdezik, hogy nem sajnálom-e a könyveket, mikor kikölcsönzik őket. Tudjátok, őket gyermekeimként szeretem. De az az igazság, hogy egészen magányosak itt. És mint egy jó anya, engem az tesz boldoggá, ha a könyvek boldogok. És ők akkor boldogok, ha olvassák őket. Szóval én igenis nagyon boldog vagyok, ha elviszik egy jó kis kirándulásra a könyveket – mert ez nekik is kirándulás, nem csak azoknak, akik őket olvassák.
Persze azt is nagyon szeretem, ha körbeülik az asztalomat és könyvekről beszélgetnek. Mint most, az ötödikesek. Ó, de lelkesek! 🙂 Magyartanárunk részleteket olvas egy könyvből, ők pedig okosan továbbgondolják az olvasottakat. Szeretem, ha saját véleménye van a gyerekeknek, amit akár sok érdekes könyvemről mondanak el.
Sajnos kicsengettek. Már mennek is… de már is jön egy-két újabb vendég, most csak egy valaki kölcsönöz, a másik kettőnek csak nagyon hiányoztam már, és látogatóba jöttek. 🙂
A belső raktáram… hűű, az ilyenkor, év elején tele van kiselejtezett tankönyvekkel. Szerencse, hogy oda be se néz senki, mert biztos elvörösödnék szégyenemben, hogy a padlómon már lépni sem lehet… még szerencse, hogy két ügyes nyolcadikos lány segített év elején a könyvtáros néninek egy kis rendet rakni itt…
S ma van a nagy nap! A takarító nénik kis kocsikkal elindulnak és elszállítják a selejtes könyveket. Nem fáj tőlük a búcsúzás, menniük kell, hiszen lejárt az idejük…
Két ifjú legény tart felém. Rég nem láttam őket! Persze, ma lesz a diákönkormányzati gyűlés is, biztos arra jönnek. Azt sajnos nem remélem, hogy könyveimet is olvassák majd, de legalább meglátogatnak… s, lám, milyen segítőkészek! A takarító nénik segítségére sietnek a szállításban.
De jönnek már a többiek is a gyűlésre. Az őszi szünetet és szombati munkanapot beszélik meg és a Márton napi mulatság időpontját. Ilyenkor aztán, mikor új információkhoz jutok, gyorsan meg is diskurálom a szomszédommal, az iskola épületével a hallottakat. Neki is rá kell készülnie lelkileg az ilyen eseményekre, nem igaz?
A gyűlésnek hamar vége lesz. Jöhetnek a kis kölcsönzők! Volt, aki már alig bírta kivárni a tanácskozás végét…
A délutánokat nagyon szeretem, mert ilyenkor jönnek az alsósok, a kis lelkes könyvkölcsönzők, s a könyvtáros néni alig győzi őket könyvvel ellátni. Vannak, akik sokáig nézelődnek, míg mások céltudatosabbak. Az ügyesebbek jól tudják már, hol pihennek az állatos ismeretterjesztő könyvek… Vagyis pihentek! Ezidáig!!!
Most három hatodikos lány köszön be, ők segédkezni szeretnének: azokra a könyvekre készítenek gerinccímkét, amelyekről hiányzik a raktári jelzetük. Ügyesen, önállóan dolgoznak, míg a könyvtáros a kisebbekkel foglalkozik. (Csak fél óra múlva szól rájuk, hogy ideje haza indulniuk…)
Közben két kislány is érkezik, akik a „Találkozzunk a könyvtárban!” plakátkészítő versenyre készítenek műremekeket. Előző nap már jártak nálam: találtak is egy könyvet rólam! 🙂 vagyis pontosabban a könyvtárakról… ebből merítettek ihletet. Közben meghallgathatják Halász Judit CD-jét, így igazán jó kedvem kerekedik nekem is, és nekik is. Így még jobban megy a munka!
Fél négy után a napköziből is érkezik néhány lelkes segítő, aki a könyveket visszatenni a polcokra. Közben néha megakad a szemük nekik is egy-egy érdekes kölcsönözni valón…
Négy óra után sem áll meg az élet: másodikos kisfiú érkezik anyukájával, hogy közösen éljék át élete első könyvtári kölcsönzésének élményét. (Én már őt is ismerem ám! Hiszen a múlt héten az egész osztály meglátogatott az egyik délelőtt.) Hamarosan megérkezik kis osztálytársnője is.
Egy régi jó barátom tér be hozzám kishúgával. Gombás könyvet keres, mert látott valahol egy érdekes fajtát. Ezt a gondos kutató munkát szeretem én! Megkeresi az összes gombás könyvet a Búvár zsebkönyvek sorozatból, s mindet egytől egyik átlapozza, míg meg nem találja a látott gombát. Végül megvan a megfelelő kép: valószínűleg tövisalja gombával találkozott, de a könyv arra is figyelmezteti, hogy könnyen össze lehet keverni a mérgező döggombákkal. (Ugye, milyen praktikus könyveket tárolok? :-))
Kis látogatóim háromnegyed ötkor távoznak. Zsuzsa néni gyorsan leül az irodába, végre van egy kis ideje jegyzéket készíteni a kiselejtezett könyvekről…
Ez a napom is a szokásosan mozgalmasra sikerült. Remélem, most már elhiszed nekem, hogy a nagylétai gyerekek igenis szeretnek engem, a szép iskolai könyvtárukat! Láthatod, milyen fontosak nekik a könyvek, az olvasás, és az én hangulatos kis világom.
Ha a közelben jársz, látogass meg Te is! 🙂
Tóth Zsuzsanna
könyvtáros
Statisztikai adatok
“Jelenleg öt szolgáltató hely van a könyvtárban, melyek az előtérből illetve egymásból nyílnak: pedagógiai műhely, ismeretközlő helység, szépirodalom, mely egyben a kölcsönző helység, számítógépterem, olvasóterem.
A médiatár egyben raktár is, valamint a könyvtáros irodája melyek nem nyilvános térek. Három használható számítógépünk van, egy a könyvtáros belső munkájához, kettő az olvasók használatára.
Mivel könyvtárunk egy régi kúria felújításából ered, próbáltuk a belsejét, külsejét úgy berendezni, hogy megfeleljen a régi népi hatásnak. A gyerekek, pedagógusok gyűjtötték a városban még fellelhető népi tárgyakat: tányérok, kancsók, ruhák, hímzések, népi használati tárgyak, stb. amik díszítik a belső, külső teret. Az oszlopos tornácon az éppen aktuális Tornácgaléria kiállítási anyaga látható.
Az állomány 95 %-a szabadpolcon van elhelyezve. Szolgáltatásaink: kölcsönzés, helyben olvasás, könyvtári és könyvtárhasználati órák tartása, versenyek:pl. vers- és prózamondó, helyi kiállítások /Tornácgaléria/ szervezése, könyvvásár, számítógépes használat, aktuális könyvtári programok. Helyben olvasásra, könyvtári órák, versenyek tartására, videó és DVD nézésre, zenehallgatásra, különböző foglalkozások tartására az Olvasóterem szolgál, ahol 28 főt tudunk elhelyezni. Tavaly óta az Internet is be van vezetve. A könyvtárnak minden évben van külön programtervezete, mellyel bekapcsolódik az iskola közéletébe, Diákönkormányzat munkájába, de önálló programokat is ajánl. A könyvtár jó kapcsolatokat épített ki a létavértesi Városi Könyvtárral, a megyei Méliusz Juhász Péter Könyvtárral, a városban lévő másik Irinyi János Iskola Könyvtárával is.“
Diószegi Erzsike néni
A bejegyzés megosztása: